(Random kép a netről.)
Kissé lekéstem vele a Pride-ról, de ma hoztam nektek egy nagyon jó kis videót, ami számomra - íróként és emberként is - nézetformáló volt. Ha a következő regényemben nem lennének queer szereplők, akkor is érdekelne a téma, de így csak még aktuálisabb.
Mindent megtettem, hogy a fordítás rendes feliratként kerüljön a videóra, még TED-fordítónak is jelentkeztem, de lehetetlen volt a dolog, szóval fogadjátok a fordításomat folyószövegben.
~~~
Homoszexualitás - A túlélésről szól, nem a szexről
Átnézte: Clarimy, Annie Charon
Egy nyári estén, az akkor tizennyolc éves fiunk, Jimmy, azt mondta, beszélni szeretne velünk. Úgyhogy miután a feleségemmel, Joannal a másik három kistestvérét ágyba dugtuk és az esti mese is megvolt, Joan és én leültünk a hálóban.
Jimmy bejött és becsukta maga mögött az ajtót. Leült velünk szemben egy székre, és azt mondta: “Anya, apa, valami fontosat szeretnék mondani. Ez nem baj, nem rossz, csak más.”
Azt mondtuk: “Rendben.”
Aztán komoly arccal ránk nézett és azt mondta: “Meleg vagyok.”
Néhány másodperc fülsiketítő csend után Joan nagy levegőt vett és azt mondta: “Jimmy, bárkit szeress, mi is szeretni fogjuk.”
Ez, hogy előbújt nekünk, nagyjából tizenkét éve történt, és be kell vallanom, akkoriban Joannal úgy gondoltuk, ez igenis baj lehet, sőt, veszélyt is jelenthet Jimmy-re. És apjaként nem tudtam nem úgy érezni, hogy ez valahol az én hibám, és hogy talán emiatt nem lesz majd neki esélye arra, hogy saját gyereke legyen.
Tudják, kardiológus vagyok, és így szeretem a világot a vadászó-gyűjtögető ősök szemén keresztül nézni, ha arról gondolkodom, hogyan is lehet boldogulnunk ebben a mai modern világban.
Viszont ha az evolúció szempontjából nézem, a homoszexualitás eléggé lábonlövésnek, egy értelmetlen stratégiának tűnik. Hiszen a melegeknek 80%-kal kevesebb gyereke születik, mint a heteroszexuálisoknak. Ez egy olyan vonás, aminek néhány nemzedéken belül el kellett volna tűnnie.
Viszont az egész írott történelmünk arról tanúskodik, hogy nem csak hogy minden kultúrában, de nagyon sok állatfajnál is a homoszexualitás mindig is egy kicsi, de
jól meghatározható részcsoportot alkotott.
Ha ez valamilyen genetikai rendellenesség lenne, a természetes kiválasztódás már réges-rég kitakarította volna a génállományból.
Szóval, ahogy ezen, a homoszexualitás természetszerű eredetének ellentmondásosságán gondolkoztam, a kicsik szépen lassan felnőttek.
Jimmy-nek három kistestvére van, akik imádják őt. Olyan vonzereje, elbűvölő esze van, amivel a körülötte lévőkre derűt és nyugalmat sugároz.
És egy nap, amikor éppen ezen a “Jimmy-hatáson” gondolkoztam, egyszeriben világos lett: a homoszexualitás egyáltalán nem is a szexről szól, hanem sokkal inkább a túlélésről: a család túléléséről.
Szóval nekünk, homo sapienseknek, a Föld legszociálisabb fajának, a túlélés valójában nem az “ölj vagy téged ölnek”-ről szól, hanem “ölés” helyett az “ölelés”-ről, tudják?
A képesség, hogy szeressük a családunkat, hogy kötődjünk a csoportunkhoz, fogja eldönteni, hogy túlélünk vagy elpusztulunk.
Úgyhogy valójában nem arról van szó, hogy a “legerősebb egyed éli túl”, hanem hogy a “legerősebb család éli túl”.
Ugye a DNS-ünk 50%-a megegyezik a testvéreink DNS-ével.
És a DNS-ünk 25%-a megegyezik az unokahúgaink vagy az unokaöccseink DNS-ével.
Az evolúció szempontjából ugyanolyan sikerű lesz a gének továbbörökítődése akkor is, ha a neked és a testvérednek is van egy-egy gyereketek, és akkor is, ha neked egy sincs, viszont a testvérednek kettő van.
Az evolúció szempontjából ez az egész valójában az összetartásról és az önzetlenségről szól.
A homoszexualitás: genetikailag kódolt önzetlenség.
A melegeket a természet arra találta ki, hogy segítsenek jónak lennünk egymáshoz, ahogy Ellen DeGeneres is mondja. (nevetés)
E.O. Wilson, aki valószínűleg maga Darwin óta a legnagyobb evolúcióbiológus, azt mondja:
“A homoszexualitás a rendhagyó tehetségek és a szokatlan személyiségbeli sajátosságok révén juttatja előnyhöz a csoportot.”
Azaz egy társadalom, amely elítéli a homoszexualitást, saját magának okoz kárt.
Szóval mik ezek a “szokatlan személyiségbeli sajátosságok”, amiket Wilson professzor említ?
Nos, hadd meséljek egy kicsit a családunk drága barátjáról, Jenny-ről. Harmincöt éves, egyedülálló, hetero nő.
Azt mondja, olyan férfit keres, aki okos, vicces, érzékeny és jó hallgatóság.
És néha szokott is ilyen srácokkal találkozni, de aztán panaszkodik: “Tudod, nekik általában már mind van barátjuk!” (nevetés)
Úgyhogy, habár sokan leginkább azon pörögnek, hogy mit csinálnak vagy nem csinálnak a melegek a hálószobában, ami az evolúció szempontjából sokkal, de sokkal lényegesebb, az a rendkívüli személyiségük és a magas intelligenciájuk.
Több tudományos kutatás is alátámasztja egyébként, hogy a szexuális kisebbségekhez tartozó emberek általában intelligensek, különösen az érzelmi intelligenciájuk fejlett.
Volt egy tanulmány, ami azt állapította meg, hogy a nagyon magas IQ-jú gyerekek kétszer nagyobb valószínűséggel lesznek felnőttként homoszexuálisok, mint az alacsony vagy átlagos IQ-tartományban mozgó gyerekek.
Sőt, meleg férfiak, pszichológiai tesztek során, magasabb pontszámot értek el empátiát és együttműködést vizsgáló méréseken, és alacsonyabb pontszámot az agressziót vizsgáló méréseken.
Úgyhogy ha Michelangelo hetero lett volna, a Sixtus-kápolnát akár csak ki is tapétázhattuk volna. (nevetés)
Sam Austin dalszerző szerint: “A homoszexualitás Isten biztosítéka arra, hogy az igazán tehetségeseket ne terhelhesse gyerekekkel.” (nevetés)
Viszont napjainkban az USÁ-ban minden huszonöt emberből nagyjából kettő szexuális kisebbségbe tartozik.
A sokszínűség a természet titkos fegyvere.
Ha minden férfi meleg lenne, bajban lennénk, viszont ha minden férfi harcos lenne, akkor meg folyton háborúznánk.
A sikeres emberi kultúra receptje: sok-sok különböző összetevő szinergiája.
A homoszexualitás olyan, akár egy katalizátor, amely elősegíti az emberek csoportjainak érzelmi kapcsolódását.
Amikor a heteroszexuálisok elítélik a melegeket, az olyan, mintha a kenyérben a liszt elítélné az élesztőt.
Szóval ha a génállományunk a hardver, akkor az epigenetika, azaz a génkifejeződési folyamatok lesznek a szoftver.
Rengeteg különböző program van letöltve a DNS-ünkre, az epigenetika pedig válogat közöttük, hogy meghatározza melyik verziód fog a legjobban passzolni a környezethez.
Szóval a hangyák, talán nem tudták, szintén rendkívül szociális lények, amelyek génkifejeződési mechanizmusai rendkívül hasonlóak az emberéhez.
Ezek ketten itt ikernővérek, mi?
Habár a DNS-szekvenciáik tökéletesen megegyeznek, ez itt, a dolgozó, egy agyas kis fürkész, ami messze földekre merészkedik élelem után kutatva, míg ez a másik, a harcos lesz nyilván az izomagy, ami megvédi a kolóniát a támadóktól.
A királynő lesz az, ami levezényli a génkifejeződésüket, úgy, hogy különböző jelzéseket helyez el a még fejlődő egyedeken.
Szóval… amikor a kolóniát támadás éri, olyan jelzéseket helyez el, ami a harcoshoz szükséges DNS-t gombolyítja ki és aktiválja, amikor viszont a kolónia éhezik, másmilyen jelzéseket helyez el a DNS-kigombolyításhoz, ami olyan génkifejeződéshez vezet, hogy majd dolgozókat kaphassunk.
Úgyhogy, ha így vesszük, az epigenetika... az epigenetika hajtóereje az, ami úgy módosítja a génjeink kifejeződését, hogy olyan jellegzetességekkel szülessünk, amelyek lehetővé teszik, hogy a családunk a lehető legjobb túlélési eséllyel rendelkezzen a mindenkori körülmények között.
Szóval valószínűleg mindannyiuk DNS-ében vannak meleg gének, amik - hacsak nem aktiválódtak még magzati korban -, csöndben, összetekeredve szunnyadni fognak.
Egy nemrégi, hatalmas szenzációt keltő UCLA-tanulmányban férfiak - melegek és heterók - epigenetikai címkéit vizsgálták a DNS-ük kilenc pontján, amely alapján 70%-os pontossággal volt megállapítható a szexuális irányultságuk.
Szóval milyen körülmények között aktiválódhatnak ezek a meleg gének az anyaméhben?
Példának okáért, egy férfi esetében, az esély, hogy homoszexuális lesz, arányosan növekszik minden egyes korábbi fiútestvérrel, aki már előtte abban az anyaméhben volt.
Tehát minden egyes idősebb fiú édestestvéred 33%-kal növeli az esélyed arra, hogy meleg leszel.
Mielőtt feltaláltuk a fogamzásgátlást, a természet saját maga gondoskodott a születésszabályozásról, méghozzá a homoszexualitás révén.
Négy hetero fiúgyerek után a természet azt mondja: “elég lesz!”, az anyuka immunrendszere pedig felkattintja ezt az epigenetikai kapcsolót, hogy a család következő fiúgyereke már meleg legyen.
Ez a fiú a következő generációban már nem fog több éhes szájat hozni a csoportba - a több nem mindig jobb -, és a testvérét sem akarja majd legyilkolni amiatt, hogy ki szerezze meg a lányt.
Hálistennek a szexuális kisebbségbe tartozóknak manapság már számos lehetősége van arra, hogy saját gyerekük legyen, és nekem van is egy sejtésem, hogy a meleg fiunk még a három hetero gyerekünk előtt fog megáldani minket unokával.
Szóval van itt egy másik gén is, ez itt az X-kromoszómában, ez a “hímeket szerető gén”, mivel ha ez jelen van egy nőstényben, akkor általában korán kezd párosodni és sok-sok utódja lesz.
Viszont ha ez a hímszerető gén egy hímben bukkan fel, akkor az homoszexualitásra fogja hajlamosítani.
Tehát van ez a gén, ami úgy egyensúlyozza ki a családot, hogy nagyon-nagyon népesek leszünk, sok gyerekkel, unokával, alkalmanként pedig egy-egy meleg fiúval, akinek természetes hajlama az összetartozásunkat erősíteni, ez pedig az egész család túlélési esélyét növelni fogja.
Elnézést kell kérjek.
A szexuális irányultság körében sokkal több adat áll rendelkezésünkre férfiakról, mint nőkről, így ez az előadás is jórészt a meleg férfiakról szól.
Ennek ellenére meg vagyok róla győződve, hogy a női homoszexualitás is egy olyan természetes variáció, ami előnyös a család és a közösség számára.
Jimmy-nek viszont nincsenek bátyjai.
Akkor miért meleg?
Amikor Joan terhes volt Jimmy-vel, egy hatalmas daganatot találtak a mellében, nyaki áttétekkel. Félelmetes időszak volt. Sugárral kezelték, amíg Jimmy-vel a harmadik trimeszterben volt. Rázós indulás volt ez a kis Jimmy-nek.
Csodával határos módon mindketten túlélték és a mai napig kiváló egészségnek örvendenek.
Csakhogy valójában, a magzati korban elszenvedett súlyos stresszhatás igenis hajlamosít a homoszexualitásra.
Egy kutatás szerint, a vizsgált meleg férfiak 37%-a számolt be arról, hogy a születésük előtt az édesanyjukat valamilyen súlyos stresszhatás érte, szemben a heteroszexuálisok 3%-ával.
Olyan ez, mint a hangyakirálynőnél: az édesanya epigenetikai markereket helyez el a magzaton, hogy úgy alakítsa a személyiségét, ami a család jövőbeni legnagyobb előnyét fogja szolgálni.
Mintha csak azt mondaná: “Bajban vagyok. Szükségem van egy jólelkű, okos szövetségesre, hogy segítsen összetartani ezt a családot.”
Szóval összegezve: ha a család már bővelkedik gyerekekben, és/vagy megterhelő időket él, a természet időnként felkattintja ezeket az epigenetikai kapcsolókat, hogy aktiválja a meleg géneket.
Ez hatással van az agyi fejlődésre, ami megváltoztatja a szexuális irányultságot, és fejlettebbé teszi az érzelmi intelligenciát.
Biztos vagyok benne, hogy Jimmy már melegnek született.
Ez a kép az első szülinapján készült. (nevetés)
Háromévesen azt mondta: “Anyu, ha nagy leszek, hozzámegyek Apuhoz.” (nevetés)
Nyilván vannak olyan szülők, akik ilyenkor elküldik a gyereket, tudják, jó szándékkal, egy konverziós táborba, hogy ott majd kiimádkozzák belőle a melegséget.
De akkor ennyi erővel már azért is táborba küldheted, hogy a szeme színe barnáról kékre változzon. Nem fog összejönni!
Jimmy viszont olyan, mint valami ragasztó, ami összetartja a családot.
Legyen szó arról, hogy Evan öccse kocsmai verekedésbe keveredik,
Caroline húgát dobja a pasija, vagy hogy Kathleen húga lebukik, hogy a Wikipediáról nyúlt. (nevetés)
Tudják, hogy Jimmy érezteti majd velük, hogy ezeknél a problémáknál valami sokkal nagyobb dolognak a részesei.
Szóval az írek fő túlélő-készsége a történetmesélés, és épp itt, Dublinban, százhatvankét évvel ezelőtt született meg az egyik legnagyobb történetmesélőnk: Oscar Wilde.
Oscar elszökött az Oxfordi Egyetemre, ahol találkozott Bosie Douglas-sszel, a fiatal költővel. Hosszú ideig fennálló, nyíltan meleg kapcsolatuk szégyent jelentett Bosie apjára, Lord Queensburry-re, akinek haragjában - ezt nem én találtam ki - (nevetés) végül sikerült elérnie, hogy szeméremsértésért letartóztassák, és két év kényszermunkára fegyházba zárják.
Oscar három évvel később meghalt. Fiatalember volt.
Oscar azt írta: “Mindig bocsáss meg az ellenségeidnek. Nincs, ami jobban dühítené őket.” (nevetés)
Napjainkra viszont a homofóbiát egy sokkal kifinomultabb heteroszexizmus váltotta fel, ami a szexuális kisebbségbe tartozókat sokszor másodrangú állampolgárként kezeli.
Boy George azt mondta: “Van ez a tévképzet, hogy a homoszexuálisok szexelnek, a heteroszexuálisok pedig szerelembe esnek.
Ez egyáltalán nem igaz. Mindannyian szeretve akarunk lenni.”
Ezzel én is egyetértek: ha megkérdeznék, hogy mi nélkül lenne a legnehezebb élnünk, az élet valamennyi dolga közül a szeretet állna az első helyen.
Bár a vezetékes víz és a WC-papír is valószínűleg elég előkelő helyet foglalna el. (nevetés)
Még egy kutatásról szeretnék beszélni, egy szívszorító, országos kutatásról az USÁ-ból.
A tinédzsereket vizsgáló kutatás arra a megállapításra jutott, hogy a szexuális kisebbséghez tartozók kétszer nagyobb eséllyel lesznek bullying áldozatai, és ötször nagyobb eséllyel kísérelnek meg öngyilkosságot. A meleg tinédzserek 29%-a próbálta már megölni magát.
Napjainkban a világ számos országában törvény tiltja az azonos neműek közötti együttlétet.
Számos országban halálbüntetés jár érte. A pirossal jelölt államokban börtönnel büntetik.
Indiában a törvény tizennégy évtől életfogytiglanig terjedő börtönnel fenyegeti, mert a “homoszexualitás a természet rendje ellen való”.
Csak hát épp ez az, hogy nem!
A természet a homoszexualitást meghatározott helyen és időben írja elő, és olyan különleges tulajdonságokkal ruházza fel ezeket az embereket, amik révén a körülöttük lévők jólétét mozdítják elő.
Ami a természet rendje ellen van, az a szexuális kisebbségek folyamatos üldöztetése.
Ezek az emberek nincsenek összezavarodva, nem rendellenesek, akiket meg kell gyógyítani, meg kell büntetni, vagy ki kell közösíteni.
Őket elfogadni és megbecsülni kell azért, akik.
Mert jobbá tesznek minket.
Ha harminc évvel ezelőtt, ahogy a karomban fogtam az újszülött kisfiamat, valaki azt mondja nekem, hogy Jimmy meleg lesz, összetörtem volna.
De visszanézve, most már látom, hogy nagyon is tudta az Anyatermészet, mit csinál!
Az a látnoki értelem, amit eonokon át tartó evolúció formált, zsigerból tudta, hogy a családunknak javára fog válni egy meleg fiú.
Igaz, hogy a homoszexualitás kutatása még gyerekcipőben jár, de apjaként egyvalamit megmondhatok: Jimmy pontosan az, akinek lennie kell.
A családunk pedig erősebb és boldogabb azáltal, hogy hozzánk tartozik.
Na és Önök? El tudnak tekinteni a szexualitástól?
Felismerni, hogy a meleg férfiak és nők nélkülözhetetlenek az emberiség számára?
Olyanok vagyunk, akár a hangyák.
Az együttes erőnk a különbözőségünkben rejlik.
Köszönöm.
(taps)